Egy kis beszámoló

Most van egy kis időm, gondoltam írok egy kis beszámolót Eszter eljöveteléről :D:D
Szerdán reggel 8 órára várt minket a doktorom, hogy megnézze van-e változás az előző napi 1 ujjnyi méhszájhoz képest. Annyit mondott, hogy azért most már sokkal jobb a helyzet, de menjünk nyugodtan haza, ha esetleg valami van, hívjam, ha semmi akkor holnap reggel ugyanekkor ugyanitt.
Még elmentem ctg-re, ami szintén nem mutatta annak a jelét, hogy itt rövidesen bármilyen esemény következik...
Elindultunk haza, /részemről nem kis csalódottsággal /, és megbeszéltük, hogy elintézünk egy-két rezsi befizetést, meg beugrunk turkálni egyet, ha már Mátét elpasszoltuk olyan indokkal, hogy megyünk szülni.....
Ekkor nekem gyanúsan elkezdett keményedni a hasam, semmi fájdalom, viszont 3 percenként óramű pontossággal olyan volt a hasam, mint egy óriási görögdinnye. A turkálóhoz sem volt már kedvem, mondtam Sanyinak , jobban szeretnék inkább otthon lenni most.
Hazaértünk, és én kitaláltam, hogy fürdök egyet, mert azt írták a könyvek, /:D/hogy ha elmúlnak ezek az összehúzódások egy lazító fürdőtől, akkor ez csak jósló dolog. Hát persze így is történt.
Olyannyira elmúlt, hogy még aludni is tudtam egy jó 1,5 órát. Aztán 4 óra magasságában elkezdődött valami. Elkezdett fájni a hasam végre :) :) Sanyi csak röhögött rajtam, hogy minden fájás után mondtam, hogy ez jó volt :D
Eléggé rendszertelenek voltak, 20 perces, 3 perces, össze vissza. Felhívtam Jucót /ő volt a szülésznőm/, hogy ez a helyzet, mit gondol. Mondta, hogy ha 3 percesek lesznek a fájások legalább 1,5-2 órán keresztül, akkor indulhatunk a kórházba.
Éppen Ausztrália-Szerbia meccs volt, és Jucóról tudni kell, hogy hatalmas focirajongó. Na, most az én leánykám annyira rendes volt, hogy kivárta a meccs végét, és akkor indultunk a kórházba, Jucó nem kis örömére.
Ekkor már bő 2 ujjnyi volt a méhszáj. A fájások egyáltalán nem voltak durvák, sokat röhögtünk az odafelé úton. Jucó még kérdezte is, hogy amióta úton vagyunk, azért volt fájásom? Mondtam, hogy volt, 3 is :D
Aztán a kórházban jött a várakozás. CTG, séta, vizsgálat, CTG, séta, vizsgálat. Egyszer csak lelassult kicsit a dolog, és a szülésznő mondta, hogy nagyon jól indult a dolog, de sajnos most úgy néz ki, hogy ma már nem lesz ebből baba...
Én ettől megint kicsit elcsüggedtem, de hát ez van.. Máténál is ez volt.
Aztán Sanyival csak sétáltunk sokat, oda vissza a folyosón, ő aranyosan stopperrel mérte az időt , hogy hány percenként jönnek a fájások, és meddig tartanak. Mindig mondta, ha odaérünk ahhoz az ablakhoz, akkor jön a következő, készüljek. Itt már azért kezdtek erősödni a fájásaim, de még mindig vigyorogva vettem az akadályokat.
Aztán jött egy újabb vizsgálat, amikor mondta a Jucó, ha még semmi változás, akkor burkot repeszt. Hát, nem volt rá szükség, mert közben bő 3 ujjnyi lett a méhszáj, és mehettünk a szülőszobára!! :)
Nagyon megörültem, hogy nem sokára Eszter a kezünkben lehet.
Ez már olyan éjfél körül volt. Erősödtek a fájások. Azt tanácsolták, hogy zuhanyozzam langyos vízzel a hasamat, mert az segít ellazítani az izmokat, és a méhszáj jobban rövidül. Hála istennek volt kád a fürdőben, és én elmerültem benne, mert annyira fáztam, mint még soha életemben. Fél 1-kor újra vizsgálat, hogy kell-e már behívni a doktor urat, vagy még ráérünk. Nem értünk rá! Eszter már nagyon közel volt!
1 órakor ért be a kedves Gidai doktor. Ekkor kiszálltam a kádból, hogy újabb vizsgálatnak vessem alá magamat, és ekkor egy nagy pukkanás szerűt éreztem a hasamban. Elfolyt a magzatvíz. Vizsgálatkor még egy adag távozott, amibe sajnos Eszterkém valamikor a felgyorsult események alatt belekakilt, ezért rögtön gyermekorvost hívtak hozzá, hogy születés után rögtön megvizsgálják.
Most már maradnom kellett az ágyon. 1ó 10 perc volt. A szülésznő mondta, hogy innentől kicsit bedurvul a helyzet, nagyon erős, szinte összefüggő fájásaim lesznek. Lettek is, ahogy kimondta. Arra gondoltam, hogy ha ezek még eltartanak kb. fél órán keresztül, akkor abba biztosan belehalok... De nem így lett, 3 fájás után hirtelen tolófájásaim lettek. 4 fájás után, 2010.06.24-én 1ó 27 perckor megszületett Horváth Eszter Enikő!!! Gátmetszés nélkül, varrás nélkül!!!!! Nem is tudom, hogy hálálhatnám ezt meg Jucónak. Hihetetlen, hogy szülés után pár órával úgy ültem, sétálgattam, és mindent csináltam, mintha nem is szültem volna :D :D Még egyszer, köszi Jucó!!!!
Hihetetlen volt, hogy ennyi volt az egész. /Persze hogy nem ennyi volt, de azt inkább most nem ecsetelném. Sajnos a méhlepény nem egy darabban jött ki...../
Szegény Eszter sínylette meg ezt a gyors, számomra könnyű szülést. Neki nagy kínlódás volt. Teljesen bevérzett a kis feje, még a kis szemei is. De legalább messziről felismertem az én drágámat a többi 50 újszülött közül :D:D
Mára már ez csak egy emlék, Eszter gyönyörű!!! És csak eszik-alszik egész nap, éjjel pedig 1x kel szopizni! Nagyon jó baba. Máté pedig imádja. Fogja, büfizteti, simogatja-puszilgatja titokban, persze van, hogy "véletlenül" zajong.... De hát majd megszokja.
Hát ennyi volt a mi szülés történetünk.
Jaj, a lényeget elfelejtem!!!!
A köldökzsinórt természetesen Sanyi vágta el, és rögtön beleszerelmesedett a kislányába!!! Annyira jó volt látni az arcán azt a boldogságot, amit neki általában sikerül eltitkolni, de most nem lehetett letörölni az arcáról :) :)

CTG közben:

Ők így várták a tolófájásokat.... Jucó és Gidai doktor


Végre itt van!! :)


Drága kis padlizsán fejű.....


Itt pedig már megszépülve