Megérkezett!!

2010.06.24.-én megszületett Horváth Eszter Enikő!! 3730 gr, és 51 cm "magas" :D
Mindketten nagyon jól vagyunk, de a részletekről majd kicsit később.
Egyenlőre pár fotó:

Még mindíg 2in1

Gondoltam jelzem, hogy még mindig egy test melegét élvezzük Eszterrel, mit nekünk bármi front, szélvihar, jégeső...... A legkisebb jele sem mutatkozik annak, hogy esetleg az elkövetkező pár napban bárminemű osztódás következne be. Azért merem ilyen szóval illetni,mivel minden érdeklő a következő kérdést teszi fel:
Egyben vagy még??? Sajnos így a vége felé egyre jobban kezdem utálni ezt az egy mondatot..... Biztos a hormonok :) :)
Ja, és egy apróbb esemény a hétvégéről. Vasárnap fogfájástól gyötörve kerestük fel az orvosomat, hogy esetleg várható-e szülés. Miután Ő azt tanácsolta, hogy feltétlenül keressem fel a fogorvost, mert annál nem tud rosszabbat elképzelni, minthogy szülés+fogfájás egyben, így is tettem. Sajnos menthetetlen volt a fog, így maradt a húzás. Aztán izgulhattunk, hogy mi lesz, ha esetleg mégis szülünk?????? Friss húzás után egy jó kis erőlködés...... Azért tudok élni....
De nem lett szülés, gondoltam had gyógyuljon be a fogam helye, és aztán hajrá!!!!! :D:D:D:D

Célegyenesben :)

Sziasztok!
Írok, amíg még tudok :D :D
Hála a hideg frontnak, most kicsit aktívabbnak érzem magam. Szóval mióta itthon vagyok, nagyon jól sikerülnek a vizsgálataim. Igaz, hogy minden nap bejárok, de megéri, ha jók az eredmények.
Szombaton kicsit csalódott voltam, mivel vizsgálat után a doktorom közölte, hogy teljesen zárt a méhszáj, nyugodtan mehetek Zamárdiba. Titokban arra számítottam, hogy esetleg születés-szülés közeli állapotban vagyunk Eszterrel, de hát ugye az otthon nyugalma......
Máténak közben eljött az év vége a suliban, holnaptól itthon boldogítjuk egymást. Pénteken lesz a bizonyítvány osztás, amit valószínűleg lekésünk, mert nekem 10.30-ra kell mennem CTG-re.....
Sok meglepetésre nem számítok, de hát ki tudja??? Ha az az átkozott írás és magatartás nem lenne.... :D De ennél nagyobb baj ne legyen.
Hétvégén összeraktuk a kiságyat, gondoltam örömet szerzek Máténak, hogy segíthet Eszter ágyát összehozni.... Hát nem jött be. Nem volt hajlandó segíteni, és baromira nem érdekelte a kiságy project. Na mindegy, ő is férfiből van. Majd ha köztünk lesz ténylegesen, a maga valóságában, remélem jobban érdekli majd. Most még eléggé megfoghatatlan számára.....
Röviden ennyi történt mostanság, ha bármi egyéb "közbejön", jelentkezünk!!! :D :D :D :D
E+E

Rémálom II.

Én még mindig vártam, hogy mehessek a flow. vizsgálatra, de gondoltam sétálok egyet. Mire visszaértem, a nővér a szobámból jött ki kórlappal a kezében. Én kis naiv, /miután ugye egyedül voltam a szobában../ gondoltam hogy engem keresett. Rá is kérdeztem. Hát nem tettem jól.....
Miből gondolom ÉÉÉÉN hogy engem keres. Nem. Megmondta, hogy majd szól. OK. Bocsi......
Ismét visszavonultam.
Eljött a délután, 17 óra, doktorom még sehol.... Remélem nem felejtett el. Fel kellene hívnom. De csak nem zaklatom, biztosan megvan az oka, hogy még nem jött. ÁÁÁÁ Megvan! Megkérdezem a nővért, hogy itt van-e még a doktor úr, esetleg ügyeletes????
Újabb óriási hiba volt!!!!!!!!!!
Neki fogalma sincs, hogy a doktor itt van-e, főleg, hogy ügyeletes-e, és különben is, van neki mobilja, ha gondom van szíveskedjek azon hívni őt........ OK. Bocsi...... Ismét....
megint vissza a szobába, pihi.
Míg nem jött 2 nővér az egyetlen olyan fürdőszobába, amit be lehetett zárni, "109-110-es szoba fürdője" cimke leszabása,nagy susmus, beszélgetés: "majd azt mondjuk rossz!!!"
Ezzel bezárták a fürdőszobát.
Ez már engem eléggé felháborított. Nagyon kellemetlen olyan helyen -már bocsánat- szarni, zuhanyozni, ahol rajtunk kívül még vagy 20-30 ember van, ill. látogatók 7-19-ig. Arra figyelni, hogy vajon mikor nyit rám valaki......
Este 18.30
Doktor még mindig sehol, de azt már megtudtam, hogy ügyel, és műtőben van.
Sanyi megérkezett látogatóba :) A nap első jó dolga. Olyan jó volt , hogy rögtön el is sírtam magam, hogy én ezt már nem akarom, és haza akarok menni. Persze megnyugtatott, hogy minden ok stb....
Kitaláltam, hogy ha már úgyis itt van, lehetne az őröm. Elmegyek wc-re végre, zuhanyozni, hajat mosni stb. , ő meg vár az ajtóban , és nem enged be senkit.... Be is mentem, már ettől felüdültem, hogy nincs miért izgulnom :) Beállok a zuhanyzóba, csap megnyit.............
NINCS MELEG VÍZ!!!!! CSAK JÉG HIDEG!!!!!!!
Na ez betette a kaput. Töröközőt magamra vettem, kirohantam. Szóltam Sanyinak, hogy hívja a doktorunkat, legyen kedves idefáradni, mert beszélni akarunk vele.
Jött is hamar. Én mondtam, hogy most rögtön szeretnék hazamenni saját felelősségemre, mert ez nem állapot, ami itt folyik.... /Ja azt elfelejtettem mondani, hogy azért zárták be a zuhanyzót, hogy ők tudjanak a nagy melegben zuhanyozni./
Beszélgetés, kockázat mérlegelés után igazat adott és haza is jöhettem....
Most naponta járok CTG-re, 2 naponta flow-ra.
Láss csodát, a ma reggeli CTG-m jól sikerült!!!!
Remélem ezt az 1-2 hetet még átvészeljük, és hamar a kezünkben lesz a mi Eszterünk, egészségesen.

Rémálom

Sziasztok!
Biztos többen észleltétek, hogy mostanság kicsit eltűntem az éterből. Ennek nem volt más oka, minthogy a terhespatológia "vendégszeretetét" élveztem.
Sajnos nem sikerültek túl jól a CTG vizsgálataink, és ezért úgy döntöttek doktorék, hogy pár nap megfigyelés nem árt. Hála istennek az UH-os vizsgálatnál minden rendben volt, sőt, hirtelen már a 38. héten találtam magam..... :) :) Eszter elvileg már 3700 gr-os elkészült kisbaba, aki bármikor előbújhat sokunk nem kis örömére.
Sajnos a kórházban eltöltött idő nem volt túl kellemes, de ahogy Geo barátnőm másik kórházról írt beszámolóját olvastam, máshol sem rózsás a helyzet....... Nem is értem mit vártam.
Sajnos sikerült úgy befeküdnöm, hogy a választott doktorom épp nem dolgozott 2 napig, csak szerdán jött. Szegény akkor is ügyelt, ami annyit jelent, hogy a műtőből ki sem látszik. Sikerült este 8-kor érdemi tárgyalást folytatnunk. Na de ne szaladjunk ennyire előre...
Próbáltam a 3 nap leforgása alatt bármi információhoz hozzájutni, hogy igazából mi is van velünk? Azt tudtam , hogy miért kell megfigyelni Eszter szívhangját, de hogy esetleg a 3 napos megfigyelés alatt-ami napi 2 CTG-t illetve egy FLOWMETRIA vizsgálatot jelentett- sikerült-e valami következtetés levonni, senki nem válaszolt. Azaz, de , annyit, hogy " majd a választott doktor úr mindent elmond..." Én csak vártam, vártam, vártam. Míg nem eljött a tegnapi nap, végre jön az ÉN doktorom. Megtudhatom végre, hogy mi van velünk, hazamehetünk-e, vagy esetleg megszületik a mi kisbabánk. 10 óra körül be is szaladt hozzám, hogy elmondja, hogy ma is lesznek ezek vizsgálatok, és majd meglátjuk. Délután ő is megvizsgál "méhszájilag" :) mivel hétfőn egy szűk ujjnyira nyitva volt, de sajnos most rohan a műtőbe.
OK. Még mindig kétségek között.....
Tellt múlt az idő, betegek jöttek, mentek, kaptam magam mellé 3 friss császáros kismamát. Megörültem nekik, mert végre nem egyedül voltam, és ketten közülük innen mentek szülni, úgyhogy ismertük is egymást.
Hát szegényeknek nem sok kényeztetésben volt részünk a "nővérkék" részéről. A bőröndjeiket a szoba közepére behúzták , és konkrétan ennyi volt a segítség. Szegények nem hogy menni nem tudtak, de feküdni sem, hajolni-guggolni meg aztán pláne nem..... Az ajtóból visszaszóltak nekik, hogy menjenek tusolni, meg hálóinget cserélni. Igen ám, de hogyan???? A bőrönd elérhetetlen volt számukra. Előbújt belőlem az ápolónő, és nem győztem segíteni nekik. Bőrönd emel, nyit , kivesz ezt, azt, kikísér, vizet hoz stb..... Végre nem unatkoztam. :) :)
Egy órányi vergődés után közölték, hogy van már hely a gyermekágyon, úgyhogy pakoljanak össze, és indulás. De úgy pakoljanak, hogy csak két keze van.......... Szegények még próbálkoztak poénkodni, hogy ott is ilyen kényelmetlenek lesznek-e az ágyak, de nem arattak sikert. Közölte velük a kedves nővér, hogy ez nem szanatórium.
Aztán persze a duzzogás, hogy most ezért húzhat át 3 ágyat.....
Ezen is túl voltunk.
folyt.köv.

Sziasztok!!

Miután egyre több érdeklődő, nagyon kedves barátom van, úgy gondoltam, a híradás ezen formáját választom, hogy mindenki, mindenről időben értesüljön.
Gondolom azt már mindenki tudja, hogy a 8 és háromnegyed éves Máté fiam mellé pár hét múlva egy apró leányka, Eszter érkezik.
Máténak köszönhetjük az ő érkezését, mivel ő maga kérte a Jézuskától, hogy végre neki is legyen már valakije... :D :D Egy arany pofa... Mi pedig, mint a rendes szülők, teljesítettünk Máté kívánságát. Igaz, ő azt nem tudta, hogy amikor ezt kérte a Jézuskától, Eszter már a pocakban növekedett. :) Micsoda megérzés..

Szóval az elkövetkező időkben a gyermekvárás, szülés örömeibe kacsinthattok be, illetve egy kissé problémás nagyfiú életébe láthattok bele.

Remélem tetszeni fog,és szerzek pár színes percet napi teendőitek közepette :) :)

Sziasztok
Enikő