Sziasztok!
Biztos többen észleltétek, hogy mostanság kicsit eltűntem az éterből. Ennek nem volt más oka, minthogy a terhespatológia "vendégszeretetét" élveztem.
Sajnos nem sikerültek túl jól a CTG vizsgálataink, és ezért úgy döntöttek doktorék, hogy pár nap megfigyelés nem árt. Hála istennek az UH-os vizsgálatnál minden rendben volt, sőt, hirtelen már a 38. héten találtam magam..... :) :) Eszter elvileg már 3700 gr-os elkészült kisbaba, aki bármikor előbújhat sokunk nem kis örömére.
Sajnos a kórházban eltöltött idő nem volt túl kellemes, de ahogy Geo barátnőm másik kórházról írt beszámolóját olvastam, máshol sem rózsás a helyzet....... Nem is értem mit vártam.
Sajnos sikerült úgy befeküdnöm, hogy a választott doktorom épp nem dolgozott 2 napig, csak szerdán jött. Szegény akkor is ügyelt, ami annyit jelent, hogy a műtőből ki sem látszik. Sikerült este 8-kor érdemi tárgyalást folytatnunk. Na de ne szaladjunk ennyire előre...
Próbáltam a 3 nap leforgása alatt bármi információhoz hozzájutni, hogy igazából mi is van velünk? Azt tudtam , hogy miért kell megfigyelni Eszter szívhangját, de hogy esetleg a 3 napos megfigyelés alatt-ami napi 2 CTG-t illetve egy FLOWMETRIA vizsgálatot jelentett- sikerült-e valami következtetés levonni, senki nem válaszolt. Azaz, de , annyit, hogy " majd a választott doktor úr mindent elmond..." Én csak vártam, vártam, vártam. Míg nem eljött a tegnapi nap, végre jön az ÉN doktorom. Megtudhatom végre, hogy mi van velünk, hazamehetünk-e, vagy esetleg megszületik a mi kisbabánk. 10 óra körül be is szaladt hozzám, hogy elmondja, hogy ma is lesznek ezek vizsgálatok, és majd meglátjuk. Délután ő is megvizsgál "méhszájilag" :) mivel hétfőn egy szűk ujjnyira nyitva volt, de sajnos most rohan a műtőbe.
OK. Még mindig kétségek között.....
Tellt múlt az idő, betegek jöttek, mentek, kaptam magam mellé 3 friss császáros kismamát. Megörültem nekik, mert végre nem egyedül voltam, és ketten közülük innen mentek szülni, úgyhogy ismertük is egymást.
Hát szegényeknek nem sok kényeztetésben volt részünk a "nővérkék" részéről. A bőröndjeiket a szoba közepére behúzták , és konkrétan ennyi volt a segítség. Szegények nem hogy menni nem tudtak, de feküdni sem, hajolni-guggolni meg aztán pláne nem..... Az ajtóból visszaszóltak nekik, hogy menjenek tusolni, meg hálóinget cserélni. Igen ám, de hogyan???? A bőrönd elérhetetlen volt számukra. Előbújt belőlem az ápolónő, és nem győztem segíteni nekik. Bőrönd emel, nyit , kivesz ezt, azt, kikísér, vizet hoz stb..... Végre nem unatkoztam. :) :)
Egy órányi vergődés után közölték, hogy van már hely a gyermekágyon, úgyhogy pakoljanak össze, és indulás. De úgy pakoljanak, hogy csak két keze van.......... Szegények még próbálkoztak poénkodni, hogy ott is ilyen kényelmetlenek lesznek-e az ágyak, de nem arattak sikert. Közölte velük a kedves nővér, hogy ez nem szanatórium.
Aztán persze a duzzogás, hogy most ezért húzhat át 3 ágyat.....
Ezen is túl voltunk.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése